Győr-Moson-Sopron megye Vas megyével határos délnyugati területén, a Répce mellett terül el. Csáfordjánosfa két község: Répcejánosfa és Répcecsáford 1939-ben történt összevonásával jött létre. Csáfordjánosfa autóbusszal közelíthető meg, a legközelebbi vasútállomás Répcelakon van. Területe 5,28km², lakóinak száma 244 fő.

Csáford határában Bella Lajos régész 1899-ben római kori település nyomait találta.

A településnek két természetvédelmi területe van, az egyik a Répceszemere felé vezető út mellett elhelyezkedő magyar kőrisfák, életkoruk 150 év körüli, a másik ilyen terület a tőzikés erdő. A virágok kora tavasszal gyönyörű látványt nyújtanak az ide ellátogatóknak.

Répcecsáford először 1382-ben „Chapford” néven fordul elő oklevélben. Jánosfát 1414-ben említi először oklevél. Már a középkorban római katolikus kis kápolna volt a faluban, de a törökök felgyújtották. 1713-ban még mindig romosan állt a kápolna. Az 1780-as években Csáfordon 14 házban 109 lakos élt, a lakosság katolikus felekezetű. A falu földesura Perényi József báró. A faluhatár földjein búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát, burgonyát termeltek.

Jánosfa ekkor több nemes főurasága alatt álló közbirtokosság, melynek 209 fős lakossága 38 házban élt. A falu lakosai katolikus és evangélikus felekezetűek. A község földesura Perényi László báró. A korabeli leírások szerint jellemző volt a lucerna, lóhere, bükköny termesztése. Földesurai közül az Adorján, Spichich, Seregély, Pál, Sághy, Töttösy családok ismertek. 1895–1914 közötti időszakban a két község lakosságának száma stagnálást mutat. Ekkor a községek legtekintélyesebb földesura a Csáfordot a Perényiektől megszerző, vármegyei tisztségeket, főispánságot is viselt Simon család. A község legismertebb személyisége Simon Elemér, Sopron vármegye főispánja, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke volt. Az ő tulajdonát képezte a csáfordi kastély a parkkal, amely ma szociális otthon, valamint a természetileg védett erdő. Emlékét a Szociális Otthon homlokzatán elhelyezett márványtábla őrzi.

Az I. és II. világháború hősi halottjainak névsorát fekete márványtáblába vésve a római katolikus templom homlokzatán örökítették meg. A faluban a római katolikus vallásúak vannak többségben. A lakosság kisebb része evangélikus vallású. A településen ma kisebb számban földművelésből élnek, sokan ingáznak a környező településekre.

Orvosi, állatorvosi, védőnői ellátás és gyógyszertár a szomszédos Iván községben van, a postai szolgáltatásokat mozgóposta biztosítja. A településen jelenleg óvoda és iskola nem működik, az óvodásokat, iskolásokat Ivánba viszik autóbusszal.