A Soproni Borvidék

A Soproni Borvidék Magyarország 22 borvidéke közül az egyik legrégibb hagyományokkal rendelkezik. Már a kelták korában és a Római Birodalom virágzása idején hagyományai voltak a szőlőtermesztésnek, borkészítésnek. A Soproni Borvidékhez tartoznak a Fertő-parti települések szőlőültetvényei. (2000-től hivatalosan a Soproni Borvidékhez tartozik Kőszeg környéke is.) Borvidékünket a XIV. században Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, komoly nemzetközi hírnévre is szert tett.

A kiváló soproni borok királyok és főhercegek kedvelt italává váltak. A XIX. századtól a németajkú gazdapolgárok, a poncichterek tették messze földön híressé a soproni bort. A poncichterek híresek voltak mérhetetlen szorgalmukról és kitartásukról. Nevük a német Bohnenzüchter, azaz babtermelő elnevezésből ered, mert nagy kiterjedésű szőlőikben a sorok között babot is termeltek. Érdekesség, hogy pincéiket más borvidékektől eltérően nem a szőlőhegyekbe építették, hanem a városban saját házaik alá. Ez nagyobb biztonságot, védelmet jelentett. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a szőlőterületek Sopron-Ruszt-Pozsonyi borvidék néven egy borvidéket alkottak. A borvidéket hasonló fajták és művelési mód jellemezték. Ma Ruszt és környéke elsősorban a fehér szőlőfajtákról és az aszúról híres, a Soproni Borvidéken a kékszőlő, főleg a kékfrankos termelése kiemelkedő. Borvidékünk legértékesebb területe a Fertő tó környéki domboldalakon, lankákon napjainkban mintegy 1500 hektár szőlőterületet foglal magában. A Fertő tó sajátos mikroklímája, az ásványi anyagokban gazdag talaj jellegzetessé teszi az itt termett szőlőből készülő borokat. Borvidékünk jelentőségét mutatja, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal 1987-ben a „Szőlő és bor városa” címet adományozta Sopronnak. Kevés bortermő vidék dicsekedhet azzal, hogy a jó, száraz fehérboroktól kezdve a testes vörösborokon át a kései szüretelésű borokig terjedő gazdag választékkal szolgál. Sopront a Kékfrankos fővárosaként is emlegetik. A kékfrankos mellett azonban jelentős még a Zweigelt, a Cabernet sauvignon a Merlot és a Pinot noir ültetvények szerepe. A fehérszőlő fajták közül a Zöld Veltelini, a Savignon blanc, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit és a Korai piros veltelini jellemzik a borvidéket. A viszonylag hűvös klíma és a meszes talaj sok savat és tannint koncentrál a vörösborokban, mely jellegzetes ízt ad nekik.

A kékfrankos legendája

A napóleoni hadjárat idején 1809-ben francia katonák szállásolták be magukat a soproni gazdapolgárok, a poncichterek házaiba. A katonák feledve a háborús idők veszélyeit bőségesen itták a jó soproni bort. A boros gazdák hamar észrevették, hogy a francia katonáknak kétféle pénzük van, egy fehér színű háborús pénz, melyet Napóleon a hadi kiadások fedezésére készíttetett és egy kék színű pénz, mely még a békeidőkből származott és ezért értékesebb volt. A poncichterek legjobb boraikat csak a kék színű pénzért voltak hajlandóak kimérni. Amikor pedig fizetésre került sor annyit mondtak Napóleon katonáinak: kék frankot. A hagyomány szerint innen eredt a kiváló bor neve, így lett Kékfrankos, melyet azóta is így emlegetnek Európa szerte. Bármennyire is szép a történet valószínű, hogy nem igaz. Az 1800-as évek végéig Sopron és környéke fehérszőlős borvidék volt, s tulajdonképpen viszonylag hűvös éghajlata is erre predesztinálná. A kékfrankos szőlő csak az 1890-es évek után került előtérbe.