Horvát nemzetiségű hívek zarándoklata a győri Könnyező Szűzanyához

Firtl Mátyás országgyűlési képviselő részt vett a horvát nemzetiségű hívek hagyományos zarándoklatán, amelyet a Szent László jubileumi évében, 2017. május 7-én a győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban tartottak.

Szentbeszéd és fotók itt, a győri Egyházmegye honlapján

 A Győri Egyházmegye által szervezett zarándoklat alkalmából a bencés templomban kihelyezték a győri Könnyező Szűzanya kegyképét.
Az esemény délelőtt 10 órakor ünnepi szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt.

 

 

 

A gradistyei horvát nemzetiségű hívek hagyományos zarándoklatára Szent László király jubileumi évében május 7-én a győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban került sor. A Győri Egyházmegye által szervezett zarándoklat alkalmából a bencés templomban kihelyezték a Könnyező Szűzanya kegyképét. A Győri Egyházmegye gradistyei horvát hívei mellett érkeztek zarándokok a Kismartoni és a Szombathelyi Egyházmegyéből, valamint a Pozsonyi Főegyházmegyéből is. Az esemény gradistyei horvát nyelvű szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. 

Veres András magyar nyelvű homíliáját Mogyorósi Márk püspöki titkár tolmácsolta gradistyei horvát nyelven.

 

 

A magyar nyelvű szentbeszédet teljes terjedelmében közöljük: 

Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban kedves Hívek!

A vérrel verejtékezett Szűzanya köszöntésére gyűltünk ma össze itt, a győri bencés templomban. Szükségszerű, hogy elgondolkodjunk azon, mit kér, mit üzen a Szűzanya az őt tisztelőknek 2017-ben, húsvét negyedik vasárnapján, amikor új papi és szerzetesi hivatásokért könyörög az Egyház világszerte, így mi is. Az imént felolvasott szentírási szakaszok segítenek bennünket abban, hogy megismerjük Isten velünk kapcsolatos tervét. Ennek felismerésében segít bennünket az Egyház Anyja, hogy élete példáján keresztül is még jobban megértsük Isten akaratát.

Először a szentmise bevezető könyörgésének gondolatát idézzük fel magunknak: „Istenünk, vezess minket oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk!” A mai evangélium megvilágítja számunkra ezen kérés lényegét. Jézus mint vándor próféta gyakran látott nyájukat őrző pásztorokat. Bizonyára felidéződtek benne ezek az emlékek most, amikor tanításában saját magára alkalmazza a pásztor képét. Önmagát nevezi Jó Pásztornak, aki gondoskodik a nyájáról, védi, óvja őket a farkastól. Keleten a pásztor nem terelgeti, hanem vezeti a nyájat. Ezért mondja Jézus, hogy a juhok ismerik a pásztor hangját, ezért készségesen követik őt. Az pedig a pásztor szeretetének különös megnyilvánulása, hogy nevükön szólítja juhait. 

Az elmondottak alapján logikus arra a következtetésre jutnunk, hogy a mai evangélium egyik üzenete az, hogy a pásztor csak azokat a juhokat tudja hazavezetni, akik hallgatnak a szavára. Miként azt az első olvasmányból hallottuk. A Péter apostol szavait hallgató tömegből többen felkiáltottak: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” (ApCsel 2,37) Ők megértették, hogy Péter által Isten maga szól hozzájuk. „Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (ApCsel 2,41) Bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek.

Fontos, hogy felfigyeljünk ebben a szentírási szakaszban egy másik üzenetre is. Az apostol szavain keresztül is áttűnik Isten emberek felé megnyilvánuló gyengédsége. Ő senkit sem kényszerít, de mindenkit hív magához. Azt szeretné, hogy mindenki szabadon, szívesen csatlakozzon hozzá. Ezért Péter apostol szinte kérlelőn szól az emberekhez: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből!” (ApCsel 2,40) A nép romlottságát ő abban látja, hogy nem akarnak bűnbánatot tartani, hanem bűneikben megátalkodva távol járnak Istentől. Nem hallgatnak Isten hívására, úgy élnek, mintha Isten nem is létezne. Mások hívására viszont szívesen hallgatnak. Vagy ahogy Pál apostol írja: a fület csiklandoztató beszédet szívesebben hallgatják. Sajnos igazat kell adnunk Egyházmegyénk egyik szülöttének, aki azt mondta egy alkalommal: az ördög mindig csinos volt, de még sohasem volt ennyire csinos, mint ma. A rossz annyira megigézte az emberek sokaságát, hogy szinte büszkék a bűneikre. Pál apostol szerint azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk (Fil 3,19). 

Ebben a helyzetben halljuk Péter apostol buzdítását a szentleckéből, ami a mai nap harmadik üzenete: „Ha a jót teszitek és türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt.” (1Pét 2,20) Sokak számára nehéz megérteni ezeket a szavakat. Mert a jót tenni még csak-csak, de szenvedni értelmetlen dolog! A jót a legtöbb ember szívesen teszi, mert jónak lenni jó! Mert akinek a jót tesszük, az is boldog, s aki teszi a jót, annak is öröm költözik a szívébe. Viszont be kell látnunk, a jót tenni sem mindig könnyű. Nehéz mindig a jót választani, éppen azért, mert csinos az ördög, vagyis kívánatos voltában mutatkozik meg a bűn is. S ami kétségkívül még ennél is nehezebb: mindig a nagyobb jót, az üdvösséget választani. De mindezen nehézségeken túl mégis a legnehezebb az, hogy az életünkkel együtt járó szenvedést elfogadjuk. Ez a negyedik üzenete a mai vasárnapnak. 

A szenvedésnek még a gondolatát is elhessegetjük magunktól, pedig a szenvedés kikerülhetetlen. A költő Babits, aki betegsége miatt maga is súlyos szenvedések közepette élt, határozottan állítja Psychoanalysis Christiana című versében: „Szenvedésre lettünk mi. / Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: / Ó hány éles vasnak kell rajtunk faragni, / míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya / beállítson majdan oszlopos csarnokába. / Krisztus Urunk, segíts meg!” Ugyan a szenvedés nem vágyott dolog az ember részéről, de mégis javunkra válhat a gondviselő Isten kezében. Isten nem akarja az ember szenvedését, mi magunk vagyunk a szenvedés okozói. De Isten még a szenvedést is a mi javunkra tudja fordítani, ha tudunk Vele szenvedni. 

Végül egy ötödik üzenetet is fedezzünk fel a mai evangéliumban! Jézus világossá tette, hogy ő az ajtó a juhok számára. Vagyis nincs más út az üdvösségre, mint Jézus Krisztus: Ő az ajtó, aki rajta keresztül megy be, az üdvözül (Jn 10,9). A mai ember a vallásban is a könnyűt, a gyors eredményt keresi. Pedig expressz megoldások Jézus útján nincsenek. Ő nem a könnyű, hanem a szűk és keskeny útról tanított. Mert szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt (Mt 7,14). 

Ma mindenütt a világon a katolikusok új papi és szerzetesi hivatásokért könyörögnek Istenhez. Biztos vagyok benne, hogy köztünk is vannak itt olyan fiatalok, akik éreztek már hívást Isten és az Egyház ilyen sajátos szolgálatára, de nem mertek igennel válaszolni a hívásra. Imádkozzunk azért, hogy bátorságot kapjanak! És kérjük Istent, küldjön Egyházának papokat és szerzeteseket! A Szűzanya, az Egyház Anyja pedig pártfogolja Istennél kérésünket! De imádkozzunk a már felszenteltekért is, hogy mindennapi szolgálatukban érezzék folyton az őket meghívó Isten végtelenül irgalmas és a hívek segítő szeretetét. Ámen!

A püspöki szentmisét a 14 órakor kezdődő Mária-köszöntő követte. Az imádságot Joško Kuzmić, a Kismartoni Egyházmegye horvát nyelvű szekciójának liturgikus referense vezette.

 

 

 

Győri Egyházmegye Sajtóirodája