Firtl Mátyás megnyitó beszéde

„Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen”
Tisztelt Művész Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy László fafaragónak két kiállítását is megnyitottam már 2004-ben, majd 2014-ben is a soproni Erdészeti Múzeumban.

Ezért, sem munkái, sem alkotói gondolatvilága nem ismeretlen előttem, mint ahogyan nagyon sokan mások előtt sem, akik Nagycenkhez, vagy Sopronhoz, a térséghez kötődnek.

A ma már több mint évtizedes távlatosság okán Nagy László újabb, mai tárlata is azt bizonyítja, hogy alkotói életének jellemzője az állandóság, a maradandóság , és a folyamatos munka.

De, a „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen” – kezdőmondatom , ami egy Széchenyi Istvántól származó idézet, ennél sokkal többre is utal.

A munka szinonímája egyébként is több mint tízszer szerepel a szavakban is megfogalmazottan és írásban is közreadott leporellója első oldalán: „végzem a dolgom” – írja, aztán a tett, a munka, a cselekvés, az alkotás, a teremtés, a létrehozás szavak utalnak arra, hogy az élet csodáját hordozó fa  „ megmunkálása” élethivatása. És ott van még a „művelem”, „a foglalkozás”, „a szakma”  is a sorban.

Az Erdészeti Múzeumban, anno, a fafaragó fához való viszonyának összetettsége - az erdészethez, az erdőhöz köthető helyszín miatt is - jó alapja volt az alkotó akkori munkáihoz való közelítésnek, azok értelmezésének.

Nagy Lászlónak a fához, mint teremtett élőlényhez, majd a fához, mint nyersanyaghoz való ihletett viszonyulása az, amelynek következtében a szerves anyag az ő fafaragó munkájának köszönhetően egy egészen új  életet kezd.
Átalakul használati tárggyá, a környezetet díszítő berendezéssé, vagy gondolatot közlő műalkotássá.

Ma itt, újból a díszes fafaragások jubileumi kiállításán ugyanaz az alkotó és ugyanaz a megnyitó személy, remélem, hogy a hívek, barátok is minekünk megmaradtak.
Ami ma más: az a helyszín.
Ma a helyszín: Nagycenk. Nagy László szülőhelye, ahonnan elindult.
Ma a helyszín: Nagycenk, ahol nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy ez gróf Széchenyi István egykori lakhelye.

Ez  az a hely, ahol – nem csak tárgyakban – van jelen van a Széchenyiek öröksége, de érezhetően szellemi kisugárzásban is. Az a hely, ahol a legnagyobb magyar nem csak élt és lakott, de ahol többnyire alkotott.  hely, amely életművébe maradandóan beívódott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a helyszín, a Széchenyi névnek és a Széchényiek által képviselt szellemiségnek köszönhetően ezért egy merőben más fénytörésben világítja meg Nagy Lászlót, a jubiláló alkotót és műveit, és ad annak méltó rangot.
Mert, meggyőződésem, hogy az ezen a tájon élő, tehetséggel megáldott emberek alkotókedvét, alkotóerejét ugyanaz a sajátos helyi erő – ha úgy tetszik: a genius loci - élteti, hatványozza meg, hívja felszínre, mint amely a Széchenyieket is innen késztette arra, hogy dolgozzanak, munkálkodjanak, azért, hogy újat alkossanak, hasznosat, hogy naggyá tegyék az országot, a nemzetet.
Mert bármely irányba is indulunk Nagycenkről, nem véletlen, hogy mindenhol a Széchényiek máig érzékelhető jelenléte kísér.

Ez érvényes a néhány kilométerre fekvő Fertőszéplakra, ahol a családi sasfészek és kastély van és a Mindenszentekről elnevezett templom, amelynek alapkövét 1728-ban Széchenyi György tette le.
Vagy Kópháza, a kegytemplommal, ahonnan én érkeztem, ahol Széchenyi Ferenc és Festetics Julianna grófnő, 1777. augusztus 17-én esküdött örök hűséget egymásnak, hogy aztán, hat gyermekük közül Széchenyi István a legnagyobb magyarként szolgálja a nemzetet.

És akkor még ott van Sopron, a város, ahol Nagy László is tanult, amely első díszpolgáraként tartja számon Széchenyit, akinek szobrot emelt és emléktáblát a vármegyeházán, ahol megfordult, ahol iskolát neveztek el róla, de sorolhatnám a többi környékbeli települést:  Sopronhorpácsot, Bozt.

Igen, ihletet és tetterőt adó hely ez, amelynek környezete, kisugárzása inspirációt ad és annak véghezviteléhez, kiteljesítéséhez,  a munkához erőt ad, ma is ugyanúgy, mint ahogyan erősítette elszántságukban a Széchenyieket, és mindazoknak, akik érzik és követik a szülőföld parancsát.

Nem véletlen, hogy éppen az arisztokrata Széchenyi István az, aki, - rangja ellenére - egyértelműen és határozottan írja: „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen”
Üzenetértékű, és megszívlelendő jó tanács ez! És, ami ennél is több, -  miután mégiscsak a Legnagyobb Magyar mondja ezt - , határozott meggyőződésem, hogy hazafias kötelesség is.  

„Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen”

A már felsorolt, különféle rokonértelmű szavakkal, Nagy László, maga ezt a meggyőződését hetven évtized élettapasztalatával összefoglalta, de, ami lényeges, az az hogy az öt évtized alkotói életművével– itt látható módon – hitelesíti a leírt szavakat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért, mert leírta, könnyű helyzetben vagyunk, Nagy László alkotói hitvallását illetően.
„Megmunkált fa” a címe bemutatkozó anyagának és kiállításának, amely így arról szól, hogy az alkotásra elhivatottaknak „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen”.

„A tett az első” – nem véletlenül kezdi így bemutatkozását, ugyan nem idézőjelek közé tett mondattal, de éppenséggel Széchenyi István közismert kijelentésével, (mégha a gróf nevét sem jelzi.) Ez Széchenyi élő szellemisége!

„Megmunkált fa” – ez a kiállítás címe – és így az „A” névelő nélkül nagyon bensőséges, személyes és közvetlen viszonyt jelez, ami az alkotó és a fa között van.
Ez a személyesség és bensőség a titka annak, hogy a kemény munka, hogy a faragáskor kifejtett erők ellenére harmonikus vonalak, egymásba lényegülő alakzatok öltenek testet műveiben.

Hogy a legfinomabb áttört mintázatok, a legbonyolultabb formákat is tartalmazó címerek, csillárok, kifinomult, érzékeny mintázatú intarziák, cégtáblák, kapuk, belsőépítészeti elemek, szobrok, kisplasztikák harmóniába rendezik azt a környezetet, amelybe kerülnek.

Nagy László Teretmtőtől kapott ajándéka és egyben küldetése, hogy ezt a harmóniát tárgyakba faragva sugározza a világba, mintegy a Nagy Harmóniára utalva szüntelen.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Ma egy életművet jöttünk ünnepelni. évtizedek helytállását, állandóságát hitben, munkában.

Amikor a hazaszeretet parancsaként is értelmezzük gróf Széchenyi István tanácsát: „Dolgozni és munkálni kell naponta szüntelen” – akkor a helytállás közéleti szerepvállalásaként kell megemlítenünk Nagy László köztéri alkotásait.
A hagyománytisztelet és a nemzetszeretet kopjafái ezek, amelyek mind sorsfordító  történelmi események méltó jelei: a sopronpusztai határáttörés helyszínén a szabadságvágy-szabadság jelképeként, Kópházán a történelmi emlékparkban ’56 áldozatainak tiszteletére, vagy éppen a szülőfaluban Nagycenken a Millennniumi Emlékoszlop, mint ahogyan  Erdélyben is áll már Nagy László által készített kopjafa.

Amikor Örömmel és elismeréssel veszünk részt az elmúlt 7, illetve 5 évtized megünneplésével – méltó helyen a Széchenyi-kastélyban és méltó módon, egy reprezentatív életműkiállítással – akkor megköszönjük Nagy Lászlónak azt, hogy fafaragványok sokaságával tette szebbé, rendezte harmóniába mindennapjainkat, környezetünket.

Kívánjuk,kívánom Isten áldását további életére, hogy a szerettei, a közössége, mindannyiunk örömére még nagyon sokáig és jó kedvvel tudjon „dolgozni és munkálkodni naponta szüntelen”!
Nagy László fafaragó jubileumi életműkiállítását ezekkel a gondolatokkal megnyitom!
Firtl Mátyás
Sopron és térsége országgyűlési képviselője
2017. szeptember 23. 17 óra, Széchenyi-kastély , Nagycenk