|
".. karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, (…), hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni."
Tisztelt Polgármester úr! Főtiszteletű Vladár Rektor Úr!
Tisztelt Soproniak!
Mi, világiak, de Adventben és az adventi koszorú mellett állva, érezzük, találóan fogalmazza meg Márai Sándor hogy az adventi időszak és a karácsony maga a csoda.
Nagyon földközeli perspektívából az adventi fények, a csillogás, a díszkivilágítás is a csodaváró hangulatot hivatott erősíteni a magunk képességei szerint a világosságot váró lelkünkben.
De jó is lenne, ha a földi fényforrások káprázatán túl eljutnánk arra, hogy az adventi időszak lélekkel átélhető ténye legyen annak, - tudattal és hittel is - hogy a történelemben volt egy pillanat, amikor Isten eljött az emberhez, mindazokhoz/mihozzánk, akik a minennapokban gyakran nehezen veszünk tudomást létezéséről.
Ez egy nagyszerű terv volt arra, hogy öröme legyen annak az embernek, akit Isten eleve örömre teremtett, de aki oly könnyen elfelejt örülni az életnek, amit ajándékba kapott, aki elfelejt ünnepelni.
A karácsony Isten legnagyszerűbb terve volt arra, hogy az ember újra találkozhasson igaziból is Istennel, és igazi ünnepe legyen. Át- és megélhető csoda.
Advent idején ezért évről-évre adatik nekünk itt a Földön négy hét arra, hogy erre a találkozásra méltó módon felkészüljünk.
Hiszen teremtettségünkből adódóan az ünnep igénye és vágya tulajdonképpen benne van az ember ősi vágyában, a történelem jövőbe tekintő reménységében is. Amint Ady Endre egyik versében írja: „Pogány rímek és muzsikák között szomjazok valami örököt.”
Igen, adventi fények, illatok, muzsikák, képek, rímek, díszek között – mi is szomjazzuk az örököt.
Tisztelt Egybegyűltek!
Advent harmadik hetében három gyertya lángja idézi azt a világosságot, amely a pásztorokat is megvilágította.
Advent harmadik vasárnapján az erősödő fény azt üzeni: Gaudete -örvendjetek!. A gyertya színe a rózsaszín, amely az örömöt jelképezi.
A reformáció korából ismert Westminsteri Hitvallás egyik kérdése így hangzik: „ Mi az emberi élet célja?” Igen, Tisztelt Ünnepre egybegyűltek – ez – valljuk be – minket is foglalkozta.
A válasz így hangzik:„Az, hogy Istenben örüljön és benne vég nélkül gyönyörködjön.”
Tisztelt Soproniak!
Ez az az öröm az adventi koszorú harmadik gyertyafényében is kibontakozó öröm. És ez az öröm teljesedik be Karácsonykor, amikor angyalok éneke hirdeti: „Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz.”
Ma a harmadik gyertyaláng fényénél jusson eszünbe: az ember arra teremtetett, hogy Istenben örüljön és benne vég nélkül gyönyörködjön!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek áldott és örömteli várakozást és Karácsonyt!
|
