,,Sopronból Ojtozba látni”
A hazaszeretet, az áldozatvállalás a nemzet egysége és összetartozása az ércnél és kőnél maradandóbb érték. (Firtl Mátyás elhangzott ünnepi beszédének szó szerinti leirata.)
Frissített fotókkal
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Emlékezők!
Az ojtozi hősök emlékezetét, hogy a csata színhelyén is újból emlékmű hirdesse a soproniak hősies tettét, a Soproni Erdélyi Kör 2003-ban elevenítette fel. Akkor a Háromszék című napilapban erről hír jelent meg: ,,Sopronból Ojtozba látni” címmel.
Itt és most, 5 évvel az Ojtozba utat kereső első soproni lépések után, érezzük, hogy mennyire igaz ez az állítás. Erről a helyről, – amely a Magyar Királyi 18. Sz. Soproni Gyalogezred soproni és Sopron vármegyei katonáinak és székely testvéreinek hősiességét hirdeti, – innen Sopronból, Ojtozba lehet látni.
Innen, a Várisi erdőből el lehet látni a csaknem ezer kilométernyi távolságra lévő Keleti Kárpátokba, a történelmi Magyarország majdnem legkeletibb részén fekvő hegyvonulatok közötti, kapaszkodó-kanyargó Ojtozi szorosba.
Mert vannak tettek, amelyek az ezer kilométeres távolságokat is eltüntetik. Ezek a hazaszeretetnek, a nemzet szolgálatának, a élet-áldozatnak a hősi tettei. Az 1917 augusztus 8-tól négy napon át tartó, ádáz küzdelem évfordulójára emlékezünk ma. Ojtoz hőseire - Sopron hőseire, akik véres csatában, 12 orosz-román rohamot vertek vissza közelharcban, életük árán.
Sopronból Ojtozba lehet ma látni.
Oda, ahol a dicső csatában odaveszett a soproni gyalogezred tiszti állományának háromnegyede, legénységének pedig több mint a fele. Az ezredet Ojtoz-hősei címmel tüntették ki, öt arany, 175 nagyezüst, 322 kisezüst és 852 bronz vitézségi érem, valamint Sopron városa által adományozott ezüst díszkürt bizonyította helytállásuk elismerését.
Sopronból Ojtozba látni: oda, ahol alig egy évig állhatott csak a Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred 1917-es hősi helytállását idéző emlékmű. Miután vandál módon azt lerombolták, annak mását a 18-as bajtársi kör tagjainak kezdeményezésére Dabóczy István szobrászművész, – a Rákóczi Honvéd Főreáliskola tanára – Sopronban is elkészítette. 1934. augusztus 5-én az akkori Gleichenberg-allén, – ezen a helyen – avatták fel ezt az emlékművet.
Erre az eseményre is emlékezünk ma, arra az alkotóra, akinek neve ez alkalommal kerül, immár 75 év után végre a műre. ,,Sopronba Ojtozba látni” – Arra a helyre, ahova 2007-ben a Soproni Erdélyi Kör elvitte azt a bronz emléktáblát, amely Sz. Egyed Emma szobrászművész alkotásaként, az eredeti emlékmű mását ábrázolja, s egyben jelzi, hogy Sopron nem felejti hőseit, és érzi tudja és teljesíti a történelmi kötelességét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A soproni 18-as honvédok Ojtozi-szorosban álló emlékművét le lehetett rombolni, de lám a több száz soproni katona tette, hősiessége, helytállása, példája a kőnél és ércnél is maradandóbbnak bizonyult! Az alantas emberi szándék ellenére – 92 év után is – újra és újra helyet követel magának az önfeláldozó hazaszeretet ereje.
Él, tanít és cselekvésre késztet a soproni hős katonák áldozata, összeköti Sopront és Háromszéket, Erdélyt és az anyaországot, és megszünteti a távolságot. Mert a fizikai a távolságok abban a dimenzióban eltűnnek, amelyben az erkölcsi-szellemi értékek érvényesülnek. És ezek a szobrászművész ihlető erői is. Ezek voltak Dabóczy István ihlető erői és Sz. Egyed Emma ihlető erői is.
Az eredeti emlékművet szét lehetett verni, de lám, kettő is született helyébe. A határ által elválasztott testvéreket anyagelvű érveléssel össze lehetett zavarni 2004. december 5-én, de ez a mai alkalom is bizonyítja:
Az a fal, amit az évtizedek alatt az ostobaság, a szűklátókörűség, a hazafiatlanság kötőanyagával a nemzet ellenségei felépítettek, az a fal a haza- és nemzet –szeretet erejével, az erkölcs és a szellem erejével lebontható.
A hazaszeretet, az áldozatvállalás a nemzet egysége és összetartozása az ércnél és kőnél maradandóbb érték. Ugyanabban a dimenzióban hat, amelyben a művészet is él és hat. A szobor, a zene, a vers, attól üzen, abból él, ami időn túli, és anyagon, határon feletti. Ez az erő segít Sopronból Ojtozba látni.
Kedves Ünneplők!
Adózzunk tisztelettel és kegyelettel a soproni 18-as honvéd-hősök emlékének, akiknek nyughelyeit, emlékét háromszéki testvéreink kegyelettel őrizték és ápolták. Őnekik ebben társnak lenni, a soproni honvédek emlékét ápolni nekünk is szent kötelességünk. Adózzunk tisztelettel a soproni emlékmű készítőjének Dabóczy Istvánnak, aki a hősökhöz méltó emlékművet elkészítette, hogy Sopronból Ojtozba lehessen innen látni.
Legyen áldott a hősök emlékezete, és minden, az ügyet segítő, jószándékú embertársunké! Isten segítségében és a magyar nemzet tetterejében bízva, a költő szavaival kívánok reményteljes jövőt mindannyiunknak:
,,Nekünk nincs a világon testvérnemzetünk, melytől segítséget kérhetnénk, mely segítséget adna. Egyedül állunk, mint magányos fa a pusztában! Nem támaszkodhatunk csak az Istenre és magunkra. De a kettő elegendő lesz arra, hogy örök időre megmentsük a magyar nemzet életét, becsületét”
Ennek az üzenetnek éltető erejét kívánva, köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Firtl Mátyásnak, Sopron országgyűlési képviselőjének a Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred emlékművénél 2009. augusztus 5-én elhangzott beszéde.)
firtl.sopron.hu
Kapcsolódó cikk: Az ojtozi csata soproni hőseinek emlékezete